Ügyintézés…

Kati néni felkísért egy emelettel feljebb, megmutatta, hol kell várjunk, kért a recepcióról egy széket, hogy legalább a Zsuzsi le tudjon ülni és magunkra hagyott, hisz mennie kellett dolgozni. Hát had ne mondjam, hogy kb 15 négyzetméteren voltunk vagy 20-an. És csak jöttek mentek az emberek. Sőt láttam olyat is, hogy ágyon tolják a beteget le a műtőben utcai ruhába. Szóval, hogy ott mit neveznek sterilításnak azt nem tudom, mert ha én ezt nem látom nem hiszem el. És mit ne mondjak nagyon sok ember szájából hallottam, hogy ez az ország legjobb kórháza. A többi ennél csak rosszabb.

Kifejezetten sokat kellett várjunk.

Ez idő alatt  Zolikával lementünk cigizni. Lefele még rendben volt, de alig tudtunk vissza menni. Ugyanis az ajtóknál álló biztonsági emberek megállítottak. Hiába magyaráztuk magyarul, hogy hova megyünk mit szeretnénk nem akarták megérteni. Már mutogadtunk a Zolika már angolul próbált kommunikálni, de nem akarték megérteni. Aztán egy idő után feladuk.  Hát egy kis kacskaringóval feljutottunk, elértük a célunkat. Az azelött értetlenül álló biztonsági ember mellett mentünk el 3 méterrel csak a másik oldalán. Akkor persze oda tudott szólni magyarul. Tudta  nagyon jól, hogy mi mit beszélünk csak abszolut nem volt benne jószándék. Valahogy úgy érzem nem szeretik arra fele a Magyarokat.

 Nagy nehezen  megérkezett az Orvos aki mellé oda csapódott egy nővér akit megkért Kati néni, hogy tolmácsoljon Nekünk. Elmondta milyen sérüléseket szerzett Zoli, milyen műtétet kellett csinálni és, hogy természetesen engedélyezi a haza szállítást.

Na innen le kellett menni a kezelő Orvoshoz és tájékoztatni mit mondott a műtő Orvos ehez még midnig segítségünkre volt a magyarul beszélő nővér. Mégegyszer elmondtuk, hogy kell megrendelni a haza szállítást és eljöttünk.

A Nővér kérdezte, hogy mi a véleményünk Marosvásárhelyről. Hát mondom sok véleményün sajnos nincs. Mondta nem kell szépíteni, Ő tudja, hogy bizony ebben a  városban nem barátságosak az emberek és nagyon vigyázni kell mindenkivel. Taxiba még véletlenül se üljünk be. Mondjuk ez abszolut nem volt a terveink közt.

Zsuzsit meg Zolikát otthagytuk a kórházban és elmentünk Gabival párnmát venni Zolinak, mert kért. Hát ez is elég kalamajkás volt. Mire találtunk olyan boltot ahol lehetett kapni. Nagy nehezen sikerült venni, majd visszamentünk Zsuzsiért a kórházhoz Zolika ott maradt az apjával. Zsuzsit haza vittük a szállásra ekkorra már eléggé elfáradt és Gabival visszamentünk a kórházba. Gabi megvárt kint. Nagyon aranyos volt. Felmentem Zolihoz mondtam neki, hogy igyekszünk intézni a haza szállítást. Reménykedtünk, hoyg az Orvosnak sikerült elérnie az OEP-et de erről pontos információnk nem volt. Eljött az este, eljött a látogatás vége. Miközben bent voltunk Zolinál találkoztunk a mentős sráccal aki a balesett hajnalán beszállította a Zolit. Vele is összebarátkoztak Zoli, meg Móniék. Balázsnak hívják a srácot. Lekísért minket, meg megmutatta Ő melyik részlegen dolgozik. Hát Ég és Föld volt a két szint közt. Sokat  beszéltünk akkor ott vele este. Sokat mesélt. Illetve felkészített, hogy ezentúl Zolinak nem lesz könnyű élete és sajnos nekünk sem. Elmondta mi várható.