El kell indulni…

Majd hosszas tanakodás után megszületett a gondolat, hogy el kell induljunk ki Zoli után, mert így soha nem fog haza kerülni. Gabi barátnőmmel, Zsuzsival és Zoli fiával Zolikával vasárnap reggel miután találkoztam Móniékkal, hogy ideadják Zoli iratait, mert azt nem szívesen hagyták volna ott a kórházban. A találkozó után elundultunk Romániába.

Az út hosszú volt, de egy része a Királyhágónál gyönyörű szép és ámulatba ejtő volt. Csak hát sajnos beárnyékolta az utazást a cél amiért ki kellett mennünk.

8-9 órás utazás után megérkeztünk. Addigra este lett. Megkerestük a szállást amit még itthonról lefoglalt Gabi. Hát egy diákszállásra emlékeztetett a hely, de nem foglalkoztunk vele, hisz nem nyaralni mentünk, a célnak teljesen megfelelt.

Azt meg kell jegyezzem, hogy minden szobához volt egy kilépő erkély. Nagyjából megpróbálom leírni, hogyan is nézett ki. A küszöbtől számítva kb 30 cm volt előre és széltébe olyan 1 – 1,2 méter aminek a két oldala sréhen le volt csapva. Na most ezen a teraszon a kórlát úgy helyezkedett el, hogy a legközepén kb 70 x 70 cm lyuk volt. Csak a szélei volt behálózva. És ez nem hiányosság volt hanem minden szobán így nézett ki a korlát. Ez volt a normál. Én minden egyes alkalommal amikor valamelyik szerettem a közelébe ment majdnem szívrohamot kaptam. Na már nem is hiányozna más, minthogy még valaki megsérüljön.

Mit ne mondjak, nem akarom bántani az Erdélyi magyarokat, de nagyon ellenségesen vilselkednek a magyarokkal. Lassan kezdtem nagyon nem érteni a testvérem, hogy miért pont Erdélyt vették  úticélul.

Szép-szép, de ott már volt. Elhiszem, hogy tetszett de én biztos nem arra indultam volna ha megvan a megfelelő fedezetem.  Na mndegy talán erre lehet használni az ízlések és pofonokat. Minden esetre ha másfele indul el és máshol éri a baleset talán ez ellátás is és a komfort érzete is más lett volna.

Szóval vasárnap este megérkeztünk. Zsuzsit letettük a szálláson, majd lementünk valami kajcsi után nézni. Hát mit ne mondjak nem a legolcsóbb arra fele sem az élet. Viszont este 9 órakkor még szabályosan élet van az utcákon. Rengeteg ember és rengeteg kóbór állat. Ez természetesen nem tudott feltűnni, hisz mint itthon ha kutyát látsz keresed a közelben a gazdáját. Itt meg volt olyan, hogy láttál egy kutyá de mellette sem kisebb sem nagyobb körzetben nem láttál embert. Illetve úgy jöttek mentek a forgalmas úttesteken, mintha  a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Bekörnyékezik az embereket, ha adsz nekik élelmet elfogadják ellenben nem tolakodóak. A simogatásnak is örülnek, de a kajcsinak jobban.

Miután sikerült beszerezni a kajcsit visszamentünk a szállásra, megvacsoráztunk mindenki lezuhanyzott és lefeküdtünk aludni. Elég borzasztó volt az éjszaka, többek között a nyikorgó ágy miatt is meg az idegen hely miatt. Na meg mindenki ideges volt így annyira nem pihentük ki magunkat.